További oldalak
A PERAKH története 1972-ben egy téli éjszakán kezdődött. Rony Attara a Weichmann Intézet hallgatója feleségével hazafelé tartott, miközben két kisgyermeket találtak az úton, akik a közeli intézetből szöktek meg. Az éjszakán a gyermekeket magukhoz vették, majd másnap visszavitték őket az intézetbe. Később az elárvult gyermekekről több mint két éven keresztül gondoskodtak és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két szökevény jó magaviseletű és kiváló tanulóvá vált. Ebből a gondolatból kiindulva megalapították a PERAKH szervezetet, - alapításához jelentős tőkével járult hozzá a Weichmann Intézet és az izraeli állam - amelyben egyetemek és főiskolák hallgatói tömegesen vesznek részt.
1977-ben Izrael összes egyeteme és főiskolája bekapcsolódott a mozgalomba és ez időben már 900 hallgató vett részt a programban. Napjainkban 120 település 500 iskolájának gyermekei kerültek a mozgalom látókörébe, 300 koordinátor és több mint 25 ezer hallgató, mintegy harimcezer gyermeknek ad esélyt arra, hogy leküzdhessék illeszkedési zavaraikat, vagy esélyük legyen a társadalomba való integrálódáshoz. A PERAKH túlnőtt Izrael határain és számos ország átvette módszereit és gyakorlatát.
A PERAKH programrendszeréről csupán vázlatosan néhány gondolatot szeretnék bemutatni. Ezek a vázlatpontok alkotják a rendszer működési struktúráját: 1. Hátrányos helyzetű gyermeket feltáró országos és önkormányzati információs rendszer kiépítése és működése, 2. Hallgató-gyermek párok kialakítása. A rendszer alapvető vonása, hogy a hallgatók kistestvérükké fogadják a gyermekeket. Ezek a kapcsolatok sokszor életreszólóak. 3. Csoportos programok. 14 definiált program jellemzi a rendszert. (Például: PERAKH a természetben, Bölcs Étkezés, Helyes Fogápolás, PERAKH a művészetben, ...,) 4. Irányító szervezet. A PERAKH egy kitűnő szervező és gazdálkodó controlling rendszert működtet. A visszacsatolások biztosítják a rendszer minden irányú fejlődését.
