Mindenki vegyes érzelmekkel közelít a mozgalmakhoz. A személyes tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy többször átgondoljuk, belepjünk-e egy-egy mozgalomba, egyesületbe, vagy sem. Milyen követelményeket támaszt velünk szemben? Meg tudunk-e felelni ezen elvárásoknak? A Virág Mozgalommal kapcsolatban az utóbbi kérdésre a válasz: IGEN. Feltéve, ha az ember elég elhivatottságot érez, hogy szívvel-lélekkel segítsen azokon, akiknek szüksége van rá, mert mozgalmunk gyermekeknek segít, olyan gyermekeknek akiknek helyzetüknél fogva tényleg szükségük van a segítő kézre. Családi körülményeik nem teszik számukra könnyűvé a felnövekvő nemzedékükbe való beilleszkedést. Az ehhez való segítséget tőlünk kapják (kapnák) meg. Részünkről pedig ez nem követel mást, mint önzetlen segítséget és szeretetet. Ez ugye nem is olyan fáradságos munka? A gyerekeket nem mi választjuk ki, hanem ők választanak minket. És ha kiválasztottak? Bizalommal, szeretettel viseltetnek irántunk, amit persze mi viszonozni tudunk. A tőlünk kapott törődést, megbecsülést ők százszorosan hálálják meg. Nem nagy anyagi javakra kell ez esetben gondolni! Csak az általuk oly nagyra becsült apróságokra, amit nagy-nagy szeretettel adnak. Soha nem kell azt nézni, hogy melyik gyerek mennyire akar hozzád közel kerülni. Mert a gyerekek legfőbb erénye, hogy mindig tiszta őszinteséggel adják tudtodra, mit szeretnek, mit nem szeretnek. Mindig erre az őszinte kapcsolatteremtésre épül a barátságuk. Ezzel soha nem szabad visszaélni! Hiszen mindannyian olyanok, mint a többi gyerek. Szeretetért szeretettel, barátságért barátsággal, önzetlenségért önzetlenséggel, megbecsülésért megbecsüléssel fizetnek. Ezért csak szeretni lehet őket.